Asszertív kommunikáció
Az asszertív kifejezés egy olyan viselkedésformát ír le, melynek során egy adott érzelmi konfliktusban az egyén úgy képes érvényesíteni a szükségleteit, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartja. Az asszertív viselkedés gyakorlatilag az arany középút a behódoló/alárendelt/passzív, illetve a fenyegető/agresszív magatartásforma között.
Az asszertív viselkedés legfőbb jellemzői
- önkifejező és őszinte
- egyenes és közvetlen
- tekintettel van mások jogaira
- ügyel mind a saját, mind a kapcsolat érdekeire
- konkrét helyzetre, célra, személyre irányul
- szociálisan elfogadható
- tanult magatartásforma
Az asszertivitás - saját és a másik igényének respektálása egy időben - nem egy velünk született képesség. Az asszertív kommunikáció kifejlesztéséhez legtöbbünknek gyakorlásra van szüksége. Az asszertív kommunikáció belülről fakadó alkalmazása nem egy egynapos folyamat, de hosszan tartó használata során az egyén önértékelése megnő, szorongás és stressz-szintje nagymértékben csökken, élete harmonikusabbá, boldogabbá válhat.
Feltételek és elvárások nélkül, önmagunk gondolatain és érzésein keresztül van mód problémáink megoldására, és új lehetőségek feltárására.
Forrás: Daubner Béla: Asszertív kommunikáció